Gépélmény

Most találtam ezt: Ember Központú Tervezési Eszköztár (Human Centered Design Toolkit).

Bár elsősorban a harmadik világ (fejlődő) országaiban tevékenykedő szervezeteknek készült, nagyon sok hasznos tipp van benne a specialitásokon felül is. A mintegy 100 oldalas letölthető anyag viszonylag kompakt formában átvezet a tervezési folyamaton, miközben számtalan (fényképes) példát mutat. A nyelvezete is inkább a területen kezdőket támogatja igazán, ami hasznos a kevés erőforrással rendelkező civil szervezeteknek.

Sajnos a licensz nem teljesen szabad, csak "nyílt forráskódu" (bármi is jelentsen ez egy dokumentum esetén), de civilek számára így is egyszerűen felhasználató, ami egy külön nagy piros pont.

A BKV haladva a korral (bár szerintem inkább lemaradva pár évvel) egy hete bevezette, hogy nem csak 3 helyen lehet már bankkártyával fizetni a bérletért, hanem most már vagy 20 helyen. Ez eddig nagyon örvendetes, a probléma nem is itt van, hanem ennek meghírdetésével.

Ugyanis a hírdetésekkel eddig én élőben csak a mozgólépcsőknél elhelyett plakátokon találkoztam (meg a rádióban és a BKV honlapon, ahol valamiért sikerült egy sokkal jobb hírdetést kirakni). Valahogy így néznek ki:

Elnézést a minőségért, telefonnal készült és azért nem olyan lassú az a mozgólépcső.

De a lényeg itt is látszik, bal oldalon felsorolva az elfogadóhelyek listája, jobb oldalon meg egy nagy jegynek látszó tárgy.

Ezzel a következők a problémáim:

1. Viszonylag kicsi a betüméret, csak akkor olvasható el jól, ha pont mellette megy el a lépcső (középről már nem).
2. Sok az elfogadóhely, egy szuszra nincs esélyed elolvasni, így több plakátot is meg kell nézni.
3. A képen nem látszik, de a lista elemei sorszámozva vannak, de logika nincs nagyon benne.
4. A lista elemi nem is abc sorrendben vannak, ami nehezíti, hogy gyorsan áttekintse az olvasó a listát, ráadasul ez pluszban azért is rossz, mert ha az ember többedjére olvassa, nem tudja hol tartott pontosan.

Szerintem az információ megfelelő tárgyalása itt inkább egy térkép lett volna, hiszen fizikai helyek esetében ez a legtermészetesebb ábrázolási forma.

A tanulság a következő. Ha információkat akarunk közölni (akár hírdetésben), akkor érdemes

• egyrészről a helyzetnek megfelelő formában tenni azt (mozgólépcsős hírdetésnél számítani arra, hogy nem tudnak egyszerre sokat olvasni),
• másrészről betartani az alapvető olvashatósági (tágabb értelemben ergonómiai) szabályokat, hogy megkönnyítsük az információ feldolgozásást az olvasónak,
• harmadrészt ha egy hírdetésnek egy adott információ átadása a lényeg (hol lehet így vásárolni), akkor ne az legyen a legkisebb mértre hagyva,
• negyedrészt az információkat a természetes ábrázolásmódnak megfelelően mutassuk be (fizikai helyeket térképen).

Kivéve persze, ha nem igazán akarjuk az információkat átadni.

A Measuring the User Experience az egyik legjobb usability-vel foglalkozó könyv, amit mostanában olvastam.

A kérdéskört a mérések szemszögéből járja körbe, ami egy hozzám hasonló matekos hátterű embernek külön jó. Más könyvekben inkább arra koncentrálnak, hogy hogyan készítsünk elő egy felhasználói tesztet, itt azért konkrétabban megfogalmazódik, hogy az ilyen tesztek mitől lehetnek összehasonlíthatók egymással, illetve hogyan lehet értelemes, felhasználható adatsorokat kinyerni.

A metrikák leírása előtt van egy külön fejezet ami csak az adatok típusaival foglalkozik, ez és némi statisztikai alapismeret azoknak is érthetővé teszi a későbbieket, akik soha nem tanultak ilyesmit (vagy hozzám hasonlóan részben elfelejtették).

Valószínűleg teljesen kezdőknek nem annyira jó ez a könyv, mivel mindenhol az adat a legfontosabb szempont, egyrészről a módszerek pontos leírása és alkalmazása is csak érintőlegesen szerepel, másrészről a teljes tervezési folyamathoz nem ad kifejezett támpontokat.

Egy kritikai észrevételem van csak: a cím kicsit csalóka, illetve pongyolán van megfogalmazva. A leírt mértékek többsége inkább a usability-t méri (pl.: task success, teljesítmény általában), bár tényszerűen az élmény mérése jóval homályosabb (azért erre is van egy két példa, pl.: a SUS).

Külön piros pont, hogy a könyvhöz egy elég jó honlap is tartozik. Egyrészről további cikkek, hírek, másrészről felhasználható táblázatok is megtalálhatóak itt.

A következő időkben lesz egy-két dolog amit ki fogok belőle itt a blogon is mazsolázni (már egy-két dolgot ki is próbáltunk azóta).

Jared Spool előadása sajátos stílusa miatt önmagában is élvezetes, de mond néhány nagyon hasznos dolgot az Amazon-ról, mitől sikeres, miért működik náluk, ami máshol nem. Például hogyan érhet egy gomb felhelyezése 2 000 000 dollárt - náluk.

Ami tanulságos:

• Ne féljünk új funkciókat kialakítani vagy kipróbálni (pl. Gold box vagy tagek)
• Ha változtatunk valamit, tegyük sok kicsi lépésben (felületi változások, átmenet új funkciókra felhasználói rétegek szerint, többféle aktív változat fut egymás mellett)
• Minél később kelljen a vásárlás miatt belépni
• Ami működik valahol, az nem biztos, hogy máshol is fog (vélemények)
• Az Amazon fizetési modellje (miért tudnak mindent olcsóbban adni)
• "Never forget the business"

És a legfontosabb:

• A jó tartalom, ami építi a közösséget (ami további tartalmat generál) nem lehetőség, hanem alapkövetelmény.

A képernyőn látható betük mérete egy fontos paraméter, ha túl kicsi, akkor nem olvasható jól, ha viszont túl nagy, akkor értékes helyet pazarolunk - kevesebb tartalom fér el.

A legjobb megoldás, ha nem fix betüméreteket használunk (a weben pl.: nem px-ben, hanem em-ben adjuk meg a méreteket, ezt a felhasználó meg tudja változtatni a böngészőjében is), erről Nielsen is írt korábban az Alertboxban. Ilyen esetekben a felhasználó magának tudja beállítani a legjobban olvasható betüméretet. Azt is sok helyen javasolják, hogy a portálon is biztosítsunk lehetőséget a betüméret növelésére (tehát a böngésző megfelelő funkcióját duplikálva), ugyanis sokan nem is ismerik ezt a lehetőséget. (Egyébként ezért sem ajánlott teljesen Flash-ben elkészíteni egy web oldalt, ott a szokásos betünagyítás nem igazán működik.)

Emellett is be kell lőni egy konkrét értéket, amit alapbeállításként fogunk használni. A weben keresgélve elég sok értéket találhatunk, többnyire 10-12 pontos méretet ajánlanak (esetleg betütípustól függően 8-14 is bejöhet). Persze ezek az értékek erősen függenek pl. a használt felbontástól, képernyőmérettől stb. De mégis honnan jönnek ezek az értékek?

Konkrét definíció olvasható az ISO 9241-3 szabványban (jelenleg éppen átalakítás alatt, ez a régi, 1992-es szabványból van, de a lényeg nem változott).(A szabványban szereplő értékeket kutatások alapján adják meg.)

Nos, az ajánlott érték 2,5 mm körül van.

Hogy jön ki? Az ajánlott képernyő nézési távolság 400 mm, az optimális betüméret 20'-22' (fokperc) között van. Természetesen az olvashatóság egy szélesebb sávban is mozog. További értékek az alábbi ábráról olvashatók le:

Ezek után az ideális betüméret kicsit felhasználóbarátabb formában:

Ha veszünk egy 17 inch-es monitort (talán ma egyre inkább ez lesz a szabvány méret) 4:3-as arányban, akkor ennek méretei mm-ben kb. 247*185. 1024*768 felbontásnál kb 4 pixel felel meg 1 mm-nek, ami azt jelenti, hogy kb 10 pixel méretű a legjobban olvasható betü. Kisebb képernyőre, vagy nagyobb felbontásra így más értékre lesz szükségünk, vagyis jó tudni, hogy a célközönségünk milyen hardverrel rendelkezik (esetleg milyen egyéb követelmények vannak, mondjuk legyen olvasható 4 méterről is stb.).

Az a jó a információs ergonómiában, hogy ez ember egy idő után mindenhol kezdi meglátni a problémákat, nem csak a számítógépes felületeken.

A múlt hétvégén Lillafüreden jártunk, az ottani (egyébként szép) vízesésnél készítettem ezt a két képet:

Ettől kb. 5 méterre:

Mint jól látható, a felirat felhívja a figyelmet a balesetveszélyre, de ugyanakkor a helyszín egyáltalán nem támogatja ennek megelőzését, simán be lehet mászni a patakba, még csak korlát sincs.

Ez olyan, mintha egy felületre kiírnám egy szövegdoboz mellé, hogy ne írj ebbe a szövegdobozba. A patakban található kövek szinte hívogatnak, hogy az ember rájuk lépjen.

Azt gondolom, hogy megfelelő megközelítéssel a való világban sok baleset (veszélyes helyzet) elkerülhető lenne, amennyiben az információkat úgy adagoljuk a "felhasználóknak" (ez esetben turistáknak), ahogy azokat a legjobban fel tudják használni, illetve az egész felületet úgy alakítjuk ki, hogy az támogassa ezt a felhasználást.

Fejlesztői szempontból a tanulság a következő: egyrészről ha valamit, ami ennyire nyílvánvaló (vízesésen leesel, akkor az rossz) meg kell magyaráznod, akkor már biztos valamit elrontottál (persze IRL lényegesen könnyebb és olcsóbb kirakni egy táblát, mintsem úgy kialakítani a patak partját, hogy ne legyen baleset). Másrészről a felület kialakításánál úgy segítsük a felhasználót, hogy minél kevesebb hiba lehetősége legyen.

Már több kommunikációs, előadási készségekkel foglalkozó előadáson is hallottam (profi trénerektől is) a verbális megnyilvánulások 7%-38%-55%-os felosztásáról (Albert Mehrabian alapján), vagyis a közlésfolyamat során a hallgató fél a mondanivalónkból 7%-ban a szavakat, 38%-ban a hangszínüket és 55%-ban a testbeszédünket fogja. Ez alapján mindig arra figyelmeztettek, hogy különös gondot kell fordítani arra, hogyan viselkedünk, mert jobban érvényesül, mint a konkrét mondanivalónk.

Persze ismét kiderül, hogy a fenti gondolatmenet csak egy létező tudományos eredmény leegyszerűsítése:

Kicsit végigolvasva az eredeti információkat kiderül (ami egyébként már sejtettem pszichológiai olvasmányaim alapján is), hogy a fenti felosztás csak az érzelmi és attitüd megnyilvánulásainkat korlátozza, egyébként persze hogy fontosabb amit mondunk annál, ahogy mondjuk. Hogy ezután a mondanivalónkat hogyan érti meg a hallgatóság az már sok más tényező (pl.: a hallgatóság szakmai képzettsége) függvénye is.

Felhasználói élmény szempontjából szerintem ez ott lényeges, hogy a tartalmi kérdésekre kell mindig nagy hangsúlyt fektetni, és a használhatóság nem csak annyit mond, hogyan kell elhelyezni egy keresődobozt az oldalon, igenis beszél arról is, hogyan kell magát a hasznos információt ("tartalom") elhelyezni. Valószínűleg így értelmezhető jól az információ ergonómia fogalma is.

Nielsenék kezdőlapokra vonatkozó usability könyvükből szabadon elérhetővé tettek 113 alapelvet a kezdőlap kialakításáról, amely jó szempontrendszer lehet egy kezdőlap kialakításához is. Végigolvasva azért látszik, hogy nemcsak kezdőlapokra érvényesek a megállapítások.

Nézem ezt a Nokia-s videót:

Bár nem sok konkrétum hangzik el, érdekes amikor a kultúra függő gesztusok-ról beszél. Desmond Morris remek sorozatában, az Emberi állat-ban szólt az első rész (The Language of the Body, youtube-n fent van részletekben) a gesztusokról, illetve hogy egyes kultúrákban (még Európán belül is) mekkora különbségek lehetnek, hogy mi mit jelent (de elég csak olyan triviálisra gondolni, mint a mosolygás).

Izgalmas, és egyre inkább elterjed a mobil eszközök gesztus vezérlése (kösz, iPhone), azonban a fentiek miatt is különös gondot kell fordítani egy-egy gesztus megalkotására. Pláne, ha az eszköz nemcsak egy konkrét nemzeti piacra megy (bár még ott is, szubkultúrák). Ha egy trendet kéne itt megjósolnom, hosszú távon egyrészről minél több helyi kultúrára kiterjedő kutatásokat kell végezni, hogy hol mi mit jelent, és hogyan alkalmazható leginkább egy mobil eszköznél (de legalábbis mások kutatásait szemmel tartani). Másrészről a gesztusok beállítása a nyelvi beállításokhoz hasonló nehézségű (pl.: dátumformátumok, bal/jobb írás irány) lokalizációt fog igényelni.

Felhasználói élmény szempontjából azért is fontos a gesztusok megfelelő feltérképezése, hogy a felhasználó kulturális hátterének megfelelő, minimális gondolkodást igénylő módon tudja használni az eszközét, ezzel javítva a használhatóságot.

A www.userfocus.co.uk-n találtam ezt a remek listát 247 webes usability irányelvről. Ahogy végignéztem, szépen lefedi a fontosabb területeket, és külön plussz, hogy egy jó excel táblát is csináltak hozzá, amibe fel lehet jegyezni, hogy melyiket hogy teljesíti az éppen vizsgált weblap (amiről a végén kapunk egy csini diagrammot is).

Ha lesz egy kis időm, akkor lefordítom magyarra is talán.

Csak általánosságban jegyezném meg, hogy az ilyen irányelv listák érvényessége mindig korlátozott. Pontosabb eredményhez, illetve a felhasználókat ténylegesen zavaró dolgokat inkább felhasználói tesztekből lehet kideríteni.