Az interjú a szoftver-ergonómiai módszerek között talán a fontosabbak közül való, ezért is érdemes kicsit több energiát fordítani a tanulmányozására.
A mostani UX magazinban van egy jó cikk az interjúval kapcsolatos irányelvekről, készítettem róla egy hevenyészett fordítást a Szerg-Wikire. Így talán a magyar nyelvű interjúkhoz is ad némi segítséget.
Sajnos a fordítás során lehet, hogy elveszett pár finomabb jelentésárnyalat, szóval még kell finomítani (itt elsősorban a példa kérdésekre gondolok). Ősszel biztosan fogok még párszor menni interjúzni, majd az ottani tapasztalatok alapján finomítom.
Egy új menüpont került felülre, Szerg-Wiki néven. Ezt a wikit elsősorban az ELTE-s kurzusomhoz kapcsolódó hallgatóknak kezdtem el csinálni, másrészről tágabb értelemben érdeklődőknek fog szakismereteket tartalmazni, elsősorban a szigorúan vett usability-ről.
Az ötlet legfontosabb kiváltója az volt, hogy ne csak beszéljek folyton használhatóságról, hanem valamennyire az általam tartott kurzusokra is átvigyem ezt a fajta gondolkozást. Ezért jött az, hogy
egyrészről a kurzusra kiadott információkat rendezett formában kéne gyűjteni,
másrészről a korábbi félévek tapasztalait a mostani hallgatók ismerhessék meg, és induljon meg egy építkezés,
harmadrészről a nálam meglévő ismerethalmazt egy egységes formában egy helyre gyűjtsem, magyarul,
negyedrészt szolgáljon ez alapjául egy olyan újfajta egyetemi jegyzetnek, ami a modern kor kihívásainak megfelel, azaz folyamatosan frissül, interneten elérhető, nagy mennyiségű utalást tartalmaz korszerű szakirodalmakra,
ötödrészt a szakmai iránt érdeklődő külsősök is ismerhessék meg ezeket a módszereket (és akár bővíthessék is).
A fentieket végiggondolva automatikus jött a wiki formátum. Így visszakövethető, hogy én is mit mikor mire módosítok (transzparensebb oktatói tevékenység), másrészről a hallgatói aktivitás is jobban nyomon követhető, végül nagyban támogatja a csapatmunkát (közös dokumentum szerkesztés).
Egyelőre ehhez a bloghoz hasonlóan a wiki sincs túl bő lére eresztve, de szerintem jobb is így, az organikus növekedés majd hosszabb távon alakítja ki jó strutúrákat. Ez egy külön előnye ennek a technológiának.
UPDATE: Megírtam nekik is, kedvesen válaszolt egy szerkesztő, hogy javítják a problémát. Tetszetős a "customer service".
Feliratkoztam a Mindennapi Pszichológia hírlevelére, remélem majd küldenek levelet amikor lehet megvenni a következő számat (előfizetni majd később, bár az eddigi számok jók voltak).
Hát szerintem nem azt a címet adtam meg, hogy !mailto, pláne nem a !site oldalukon, de ezt még elviselem.
A linkre kattintva a következő képet kaptam:
Most "Confirm Subscription" vagy "Feliratkozás"? Vagy Mégsem (ez miért néz ki máshogy, mint a feliratkozás gombja)?
Igen, sure vagyok, hogy feliratkozok, úgyhogy katt a gombra, ami a címlapra visz (majdnem):
De jó egy rendszerüzenet, kár hogy nem az én nyelvemet beszéli (amúgy is milyen jó fej vagyok, hogy a rendszer levelezik velem).
A fentiekben a legnagyobb hiba, hogy két nyelven kommunikál a felhasználóval. Szerintem azért nem kéne feltételezni, hogy mindenki tud (ennyire) angolul, vagy legalábbis nem jó kizárni a közönség egy részét (persze az is lehet egy stratégia, hogy aki nem beszél ennyire angolul, az inkább ne iratkozzon fel semmilyen hírlevélre).
Inkább csak a felhasználó élmény minőségét rontja a kapott e-mail üzenet, és a kétféle üzenet, a felhasználóban megfogalmazódhat, hogy "mégis mennyire lehetnek szakértők, ha ilyen a honlapjuk".
Ráadásul Firefoxban elcsúszott a lábléc (azért ez egy elég elterjedt böngésző, pláne otthoni felhasználók között).
A további technikai problémákról (levélben hibás mezők) inkább nem is beszélnék.
Egyáltalán ránézett valaki, hogy feliratkozás hogy megy a honlapon? Szerintem nem (vagy legalábbis nem érdekelte, hogy hogy néz ki).
Tanulság: a jó tartalom, és a szép design nem minden, a részletek legalább annyira fontosak.
UI: Megpróbáltam nekik is megírni, hogy miket találtam, a kapcsolat oldalon van CAPTCHA. Most azzal beszélgetek, ilyeneket ír nekem:
Nem értem (ja, és a c és C betük eléggé hasonlítanak a képen).
Remélem a hét vége felé lesz időm kicsit mélyebben is ránézni az új Origó címlapra usability szemmel.
Ma viszont érdekes kép fogadja az arra látogatókat (kösz, Kockablog!), vicces firkákkal mutatják meg, hogy melyik rész mire is szolgál. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ahol a használatot magyarázni kell, ott usability probléma van.
Itt találtam: Top 10 UX myths. Rövid összefoglaló többnyire saját megjegyzésekkel:
Minden design-nak eredetinek kell lennie. Nem egészen. Gyakran sokkal fontosabb, hogy az adott területen bevett konvenciókat megtartsuk, adott esetben a szabványos megoldásokat kövessük. Ez azért is jó, mert a felhasználók a korábban megszerzett ismereteiket is újra hasznosítani tudják.Ezt néha úgy szoktam megfogalmazni, hogy "Jó helyről (ötletet) lopni nem szégyen."
Az emberek olvasnak. A valóságban az emberek nem olvasnak, legalábbis nem olvassák el a feliratokat, amik a felületen szerepelnek (ebbe beleértem az eszközökön található matricákat is). Kicsit finomabban megfogalmazva: minél hosszabb a szöveg, annál biztosabb, hogy nem vagy csak felületesen olvassák el. Erre meg azt szoktam mondani, hogy ahol már ki kell írni magyarázatot (pláne ha nem bonyolult dologról van szó), akkor ott elégtelen a kialakítás.
Az emberek tudják, mit szeretnek. Az egyéni izlést nagyban befolyásolja az adott helyzet, más emberek és a környezet. A felhasználó tesztek mellett ez szokott lenni a nagy érv: nem az a lényeg, amit a felhasználók mondanak, hanem amit csinálnak.
Úgy tervezz, hogy gondolj a megvalósításra is. (Ezt a megjegyzést annyira nem értem.) Usability-sként előbb-utóbb belefut az ember abba a helyzetbe, hogy készít egy jó tervet, aztán szépen lassan kiderül, hogy azt nem is lehet (úgy) megvalósítani a technika mai állás szerint, vagy csak jelentős energiabefektetéssel, amire többnyire nincs ember vagy idő vagy pénz. Azt hiszem minden tervezési folyamatban kell lennie egy pontnak, amikor át kell nézni, mire és milyen formában lesz idő és pénz.
Amiről nem tudsz dönteni, készíts beállítást. Ez egy gyakori fejlesztői magatartás, a "fícsörök" halmozása (feature creep, nem találtam még jó magyar kifejezést rá). Szerencsére mára már kezd elterjedni, hogy nem is kell annyi beállítás, sőt a kevesebb beállítást tartalmazó programok általában jobban használhatóak.
Ha van jó keresésed, nem kell információs tervezés. De kell (sőt ez fordítva is igaz). Az emberek egy része keresni szeret, másik része böngészni. Mintahogy a boltban az emberek egy része inkább végignézi a teljes kínálatot, mások meg inkább az eladóval beszélgetnek. Nem igazán szerencsés kizárni az egyik vagy másik réteget.
A UX tervezés csak a termékre vonatkozik és nem többre. A felhasználó élmény (egyik) lényege pont az lehet, hogy kiterjeszti a termék fogalmát, és nem csak a kézzel fogható dologra vonatkozik, hanem bele tartozik az ügyfélszolgálat éppen úgy, mint például a csomagolás.
Minél kevesebb kattintás, annál jobb. Egy idő után a kevesebb kattintás bonyolít (pl. ha inkább egy képernyőre zsúfolunk mindent, hogy ne kelljen kattintani). Egy adott dolog legyen olyan egyszerű, amennyire csak lehet, de ne legyen ennél egyszerűbb (ez egy Einstein idézet ferdítése). Ugyancsak ezt mondja az Occam borotvája néven ismert logikai elv is.
Az emberek nem változnak. Az új technológiák megjelenésével és széles korű elterjedésével az emberek számára ezek a változások fokozatosan természetessé válnak, ez egyfajta kulturális evolúció.
Ha jó a design, akkor nem kell tesztelni. Sajnos az, hogy "jó design" erősen helyzetfüggő, amelyik design jó egy helyzetben az alapjaiban lehet hibás egy másikban. Ezért javaslom mindig, hogy valódi felhasználókat is meg kell kérdezni. Ennek a téveszmének az egyik folyománya, hogy egyre kevésbé hiszek a szakértői vizsgálatokra építő módszerek hatékonyságában (pl.: heurisztikák).
A cikkben az alapötlet a következő: a CAPTCHA képet generáljuk le úgy, hogy vízszintesen középen kettévágjuk, de a kódban illessszük egymás alá. Egy ember ilyenkor gond nélkül össze tudja rakni a képet, de egy gépnek ez komoly problémát okoz. Na itt kaptam a fejemhez, hogy de hiszen ez a zártság elve!
CAPTCHA-nál mindig az a kérdés, hogyan lehet olyan szöveget generálni, amit a gép nem, az ember viszont megért (nem számítva a humán CAPTCHA törőket). A Gestalt elvek pont jól alkalmazhatóak itt, az emberi mintafelismerés (egyelőre) felulmúlja a gépest.
Ez alapján további verziókat is ki lehet találni:
A zártság elve alapján nem is muszáj teljesen összeilleszteni a két fél szöveget tartalmazó grafikus elemet, hiszen a zártság elve miatt így is "összeragasztódnak".
A hasonlóság elvét kihasználhatjuk színekkel, pl.: "csak a piros szavakat írja le". Az más kérdés, hogy csak színekkel azonosítani valamit nem jó usability szempontból. Ezért a színek helyett olyat is szerepeltethetünk, hogy a "beljebb kezdődőeket írja le".
A csoportosítást már ma is hasznáják CAPTCHA-k, pl.: a reCAPTCHA. Itt azt (is) használják, hogy az ember képes csoportosítani a két szót, míg a gép nem (annyira).
Seth Godin fergeteges előadása a GEL 2006-ról, "This is broken" (Ez elromlott):
Az előadás arról szól, hogy a tervezés milyen hiányosságai esetén lesz a felhasználónak végül olyan érzése, hogy "ezek direkt ki akarnak szúrni velem". Mik azok, amikre azt mondjuk, hogy "Ez elromlott"? Minden, amire azt mondjuk.
Godin a következő típusokat mutatja be:
Nem az én feladatom (Not my job): Hiába látom, hogy ez rossz, nem az én feladatom megoldani.
Önző tökfejek (Selfish jerks): Fontosabbak az ÉN érdekeim (pénz vagy más), mint azoké, akik a vásárlóim/ügyfeleim.
A világ megváltozott (The World changed): Amikor a termék készült, akkor jó volt, de azóta megváltozott a világ.
Nem tudom miért (I don't know): Elromlott, de én se tudom miért.
Nem vagyok hal (I'm not a fish): Nem értem azokat, akiknek valamit készítek, mert én nem azzal foglalkozom amivel ők, sőt soha nem is csináltam.
Ellentmondások (Contradictions): Mást sugall a design és mást írok.
Direkt van eltörve (Broken on purpose): Úgy terveztem, hogy így legyen, mert pont ez a célom. (Személyes példám az állásbörzéről: "Azért ilyen bonyolultak a prospektuson a mondatok, mert olyan dolgozókat szeretnénk, akik megértik azokat".)
A Gestalt pszichológia (Alaklélektan) az egyik olyan pszichológiai fogalom, amely különösebb alapismeretek nélkül is jó támaszt (és elvi megalapozást) nyújt a tervezéshez, illetve segít megérteni néhány, egyébként sok helyen alkalmazott konvenciót.
A Gestalt központi gondolota, hogy az agy az érzékelés során keletkezett információkat holisztikusan észleli, azaz nem a különálló ingerekere figyel, hanem az egész képre. Ebben a folyamatban ráadásul többféle mintafelismerő rendszer is támogatja, amelyek a háttérben mozogva elősegítik az egységes kép feldolgozását. (Egy ilyen speciális mintafelismerő rendszer az arc felismerés, amire az agyunk külön drótozva van, ezért látunk arcokat például a felhőkben is.)
A Gestalt rendszerek alapelvei az alábbiak (képek a Wikipedia-ról, magyar elnevezések a Pszichológia pedagógusoknakból). Ezen elvek alapján épülnek fel a minta felismerő alrendszerek.
Megjelenés: A dolgokat az érzékelés során nem részenként érzékeljük, és aztán a teljes képet ebből a darabokból rakjuk össze, hanem egyszerre az egész kép jelenik meg az észlelés során. A bal oldali kép ennek egy nagyon jó példája, egyből az érzékeljük a fa alatt szimatoló dalmatát.
Szubjektív kontur: Tárgyak észleléséhez azok körvonalait ismerjük fel, ehhez fizikai különbségre van szükség az érintkező felületeken. Szubjektív kontur az, amikor ilyen különbség nélkül is észlelünk egy tárgyat. Az alábbi ábrán az A csoportot például háromszögnek látjuk, miközben csak három sajt jellegű formáról van szó. A többi ábra is hasonló, de külön figyelmet érdemel a C, ahol a kis ábrácskák miatt egyenesen térbeli gömböt vélünk látni.
Ábra-alap szerveződés (multistabil): A két értelmű észleléseknél a látott kép hajlamos ugrálni a két kép között. Az alábbi képen egyrészről a kocka előlapja szerint (attól függően hogy felfelé vagy lefelé "néz"), míg a másik ábrán a kehely és a két arc között.
Alakkonstancia (invariancia): Egyszerűbb tárgyaknál az alakot állandónak érzékeljük a különböző térbeli helyzet ellenére. Ez az állandóság nem csak a térbeli helyzetekre lehet igaz, hanem a kis mértékben módosított formákra (B), a torzításokra (C), illetve a különböző felszínekre (D) is, az összes alakot egybevágónak, vagy legalábbis nagyon hasonlónak érzékeljük.
A Gestalt érzékelés következménye, hogy az emberi észlelés módja elsősorban szabályos, rendezett, szimmetrikus és egyszerű. Ennek alapján jó néhány elv levezethető:
Zártság elve: A szabályos, de hiányos alakzatokat az elme hajlamos zártként észlelni (hogy növelje a szabályosságot).
Hasonlóság elve: A hasonló elemeket csoportosítva érzékeljük.
Közelség elve: A térben vagy időben közeli elemeket egységként (egy csoporban) érzékeljük.
Szimmetria elve: Szimmetrikus alakzatokat egységként érzékeljük, fentálló távolság ellenére is.
Jó folytatás elve: Az elme folytatja a látott, hallott ingereket az inger "irányában".
Közös sors elve: Az egy irányba mozgó elemeket együtt mozgónak tekintjük.
Mi következik ezekből egy web oldal tervezése során? Néhány példát emelnék ki:
Ehhez a bejegyzéshez tartozó szövegeket a szagatott oldalak ellenére egy folytonos hasábnak érzékeljük.
A rádió-gombok csoportosítása a hasonlóság elve alapján jelzi a felhasználónak, hogy az adott gombok együtt jelentenek valamit.
Az oldalon látható cimkefelő elemeit egy csoportnak (mondhatnám felhőnek) tekintjük, a közelség elve szerint.
A szimmetria elvét fejléc lábléc páros, illetve a középre rendezett szöveg szemlélteti. Külön kérdés az asszimetria, amely külön felkelti a figyelmet, azonban vigyázni kell vele, mert több szimmetria együttes alkalmazása jelentősen rontja az észlelést.
Tanulság a következő. Egyrészről Gestalt elvek alkalmazásával jelentősen befolyásolhatjuk, hogy a felhasználó hogyan érzékeli az általunk készített GUI-t. Az elvek végiggondolása egy-egy konkért design esetén abban is segít, hogy a felhasználó mit fog látni.
Másrészről minden tervező (designer) életében eljön egyszer az a pillanat, amikor valaki (ügyfél, főnök) leül mellé, hogy ezt a dobozt inkább rakd át ide, vagy húzd át oda. Ekkor igen hasznos a Gestalt elveket elővenni, ezzel tudományosan megalapozottan védhetjük az igazunkat.
Voltam múlt héten zöldséget venni, csak messzi volt a piac, úgyhogy a közeli boltba mentem. Miután egy zacsiba beleszedtem pár darab hagymát, odamentem a mérleghez lemérni, ott ez a látvány fogadott:
Na mondom remek, visszamászás a pulthoz, megjegyeztem a kódot. Külön móka, hogy az alsó panelon kezdődik 1-től a számozás, és a felsőn folytatódik 49-től, az enyém persze fent volt, úgyhogy pár másodpercig tehetetlenül szemléletem az alsó számokat, a szememet a kijelző vezette oda.
A következő körben észrevettem, hogy a másik mérleg mellett volt egy ilyen lapka:
Legalább visszasétálni nem kell folyton. Igaz a négy mérleghez csak egy ilyen darabot raktak ki.
Lehet, hogy nekem kicsit magasak az elvárásaim, de eddig egy ilyen mérleghez voltam szokva:
A gombokon kép is látszik, illetve (kicsit nagyobb betükkel is lehetne, de) szövegesen is rá van írva, mi az. Ez a módszer egyébként a helyi nyelvet nem jól beszélő, adott esetben olvasni nem (nehézkesen) tudó vásárlókat is jobban támogatja, a termékek képe univerzálisan jelzi, miről van szó, támogatva ezzel az önkiszolgáló vásárlást.
Tanulság az, hogy a bár a valós életben nagyobb az elköteleződés a vásárlás iránt (a webeshez képest), miután az ember belépett a boltba, mégis érdemes odafigyelni a "konverziós" rátára. El tudom képzelni, hogy miután valaki szembesült az első mérleggel, inkább otthagyja az egészet, és a szomszéd zöldségesnél veszi meg az uborkát. Másrészről tárgyak leírása helyett mindig hasznosabb a tárgyak képét megmutatni, mert úgy azonnali az asszociáció (ezért is fontos, hogy a weben mindig legyen ott a termék képe, lehetőleg minél nagyobban).
polgarp usability engineer, orvosi műszerek használatát vizsgálja, egyetemen tart szofterg kurzusokat és a doktorijára készül hasonló témában. Szabad idejében professzionális felhasználóvá képezi magát.
Miközben egyre több ember használ számítógépet, egyre nagyobb kérdés, hogy mekkora a hatékonyságú lehet ez. Ez mára már komoly üzleti tényezővé vált, mind a saját munkatársak, mind a vásárlók miatt. Ezért koncentrál ez a blog az ember-számítógép interakcióra, a usability-vel kapcsolatos kérdésekre.
.jpg)
