Gépélmény

Voltam múlt héten zöldséget venni, csak messzi volt a piac, úgyhogy a közeli boltba mentem. Miután egy zacsiba beleszedtem pár darab hagymát, odamentem a mérleghez lemérni, ott ez a látvány fogadott:

Na mondom remek, visszamászás a pulthoz, megjegyeztem a kódot. Külön móka, hogy az alsó panelon kezdődik 1-től a számozás, és a felsőn folytatódik 49-től, az enyém persze fent volt, úgyhogy pár másodpercig tehetetlenül szemléletem az alsó számokat, a szememet a kijelző vezette oda.

A következő körben észrevettem, hogy a másik mérleg mellett volt egy ilyen lapka:

Legalább visszasétálni nem kell folyton. Igaz a négy mérleghez csak egy ilyen darabot raktak ki.

Lehet, hogy nekem kicsit magasak az elvárásaim, de eddig egy ilyen mérleghez voltam szokva:

A gombokon kép is látszik, illetve (kicsit nagyobb betükkel is lehetne, de) szövegesen is rá van írva, mi az. Ez a módszer egyébként a helyi nyelvet nem jól beszélő, adott esetben olvasni nem (nehézkesen) tudó vásárlókat is jobban támogatja, a termékek képe univerzálisan jelzi, miről van szó, támogatva ezzel az önkiszolgáló vásárlást.

Tanulság az, hogy a bár a valós életben nagyobb az elköteleződés a vásárlás iránt (a webeshez képest), miután az ember belépett a boltba, mégis érdemes odafigyelni a "konverziós" rátára. El tudom képzelni, hogy miután valaki szembesült az első mérleggel, inkább otthagyja az egészet, és a szomszéd zöldségesnél veszi meg az uborkát. Másrészről tárgyak leírása helyett mindig hasznosabb a tárgyak képét megmutatni, mert úgy azonnali az asszociáció (ezért is fontos, hogy a weben mindig legyen ott a termék képe, lehetőleg minél nagyobban).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.