Gépélmény

Az a jó a információs ergonómiában, hogy ez ember egy idő után mindenhol kezdi meglátni a problémákat, nem csak a számítógépes felületeken.

A múlt hétvégén Lillafüreden jártunk, az ottani (egyébként szép) vízesésnél készítettem ezt a két képet:

Ettől kb. 5 méterre:

Mint jól látható, a felirat felhívja a figyelmet a balesetveszélyre, de ugyanakkor a helyszín egyáltalán nem támogatja ennek megelőzését, simán be lehet mászni a patakba, még csak korlát sincs.

Ez olyan, mintha egy felületre kiírnám egy szövegdoboz mellé, hogy ne írj ebbe a szövegdobozba. A patakban található kövek szinte hívogatnak, hogy az ember rájuk lépjen.

Azt gondolom, hogy megfelelő megközelítéssel a való világban sok baleset (veszélyes helyzet) elkerülhető lenne, amennyiben az információkat úgy adagoljuk a "felhasználóknak" (ez esetben turistáknak), ahogy azokat a legjobban fel tudják használni, illetve az egész felületet úgy alakítjuk ki, hogy az támogassa ezt a felhasználást.

Fejlesztői szempontból a tanulság a következő: egyrészről ha valamit, ami ennyire nyílvánvaló (vízesésen leesel, akkor az rossz) meg kell magyaráznod, akkor már biztos valamit elrontottál (persze IRL lényegesen könnyebb és olcsóbb kirakni egy táblát, mintsem úgy kialakítani a patak partját, hogy ne legyen baleset). Másrészről a felület kialakításánál úgy segítsük a felhasználót, hogy minél kevesebb hiba lehetősége legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.