Gépélmény

Érdekes megvalósítású nagyító/kicsinyítő gesztus került az új Nokia N900-ba, egy körkörös mozdulattal lehet ránagyítani valamire, illetve egy dupla kopogással lehet ezután oda-vissza kapcsolgatni a két beállítás között:

Amiért ez érdekes, hogy a "kerék" metafórát használja. Ez más vezérlő elemekkel ellentétben végtelen mozgást tesz lehetőve (pl.: a flick-kel, legyintéssel ellentétben, ahol folyamatosan simogatni kell a felületet) ami nagyításnál hasznosnak tűnik. Talán a távcsövek / optikák nagyítási mechanizmusából ültették át.

Közhely, hogy minden rendszer biztonságát a használhatatlanságig lehet növelni, amiben az az igazság is benne van, hogy a biztonság és a használhatóság egymással többnyire ellentétesek*.

Az azonosítási módszerek közül ilyen szempontból kitűnik a viselkedés alapú, azaz a felhasználó tevékenysége alapján dönti el, hogy tényleg ő e az, illetve hogy odavaló-e, ahol éppen tevékenykedik. Ehhez hasonló rendszereket szoktak alkalmazni pl.: banki rendszerekben is (a gyanús, nem megszokott idejű és összegű utalásoknál újabb autentikációs lépések következnek, esetleg más csatornákon).

Ezek a módszerek inkább csak kiegészítik a szokásos módszereket, azonban a felhasználó szempontjából gyakorlatilag láthatatlanul tud működni, nem szükséges külön használói akció az autentikáció megtörténtéhez.

Egy ilyen kutatás folyik éppen a BME-n, ami a gépelési szokásokról alapján állapítja meg, hogy jogosult-e a felhasználó használni az adott böngészőt avagy nem.

A kutatáshoz kell némi adatgyűjtés, ehhez kérnek segítséget:

Sziasztok!

Újra a segítségeteket szeretnénk kérni egyik hallgatónk munkájának
támogatásában. A segítség abból állna, hogy feltelepítetek egy Firefox
kiegészítőt, ami a böngészőben történt gépelési szokásaitokat gyűjti. A
célunk ezen adatok gyűjtésével az, hogy létrehozzunk egy olyan
megoldást, amellyel csupán a gépelés alapján megmondjuk, hogy a jogosult
felhasználó használja-e a böngészőt.

Gondolom sokan egyből a fejetekhez kaptok, hogy miért telepítenétek a
gépetekre egy keyloggert, ezért pár indok, hogy meggyőzzek mindenkit
arról, hogy a kiegészítő használata biztonságos, és nem akarunk a
személyes adataitokban turkálni:
- a kiegészítő természetesen nem gyűjt adatokat a jelszómezőbe történő
gépeléskor;
- az adatgyűjtés manuálisan is ki-/bekapcsolható;
- az elkészült logfájl tartalmát feltöltés előtt megkeverjük oly módon,
hogy abból nem lesz visszaállítható az, hogy mit írtál;
- a felhasználó személye sem visszafejthető természetesen.

Az alábbi címről tölthetitek le a kiegészítést:
https://adatbanyaszat.tmit.bme.hu/~drahos/typinglogger.xpi
Ha bármilyen kérdésetek lenne, vagy bármiféle hibát tapasztaltok a
működés során, akkor írjatok Drahos Tamásnak <drahostamas kukac gmail.com>.
Bővebb információ a plugin működéséről a mellékelt állományban.

Ez a kiegészítő egyelőre csak adatgyűjtést végez, de a végső célt
megvalósító kiegészítőről is informálunk mindenkit mihelyst elkészültünk
vele.

Előre is köszönjük mindenkinek, aki segít!

üdv,
István

*A használhatóságnak van egy olyan megfogalmazása, ami a felhasználók szükségleteire épít. Ilyen értelmeben a  biztonság, pl.: bizonyos adatokhoz való hozzáférés korlátozása lehet szükséglete a felhasználóknak, így része a használhatóságnak is.

Az alábbi videón néhány multi-érintéses egeret mutatnak be a Microsoft mérnökei:

Az első négy szerintem nem lesz túl hosszú életű. Az ilyen érintéses cuccoknak a legnagyobb hibája, hogy nincs taktilis visszajelzés: vagyis nem érzed, hogy éppen mit csinálsz, azon kívül, hogy simogatod a felszínt. Ez különösen a kattintásnál nehéz kérdés (még a kattintó hangot se nagyon szokták kihagyni pölö). Egy mobil eszköznél (khm, iPhone) még oké, meg ott egyből látod, hogy éppen mit csinálsz, az egér és a képernyő között már nehezebb (kognitív szempontból) ilyen öszefüggést teremteni. Meg kényelmetlennek is néz ki, hogy a gesztusokat az egeren hajtsam végre, ahol normális esetben a kezem nyugodtan fekszik, vagyis ergonómiai kérdéseket is felvet.

Viszont az 7:20-nál kezdődő "Articulated Mouse" bár kicsit groteszkül néz ki (mint Miki egér), de a fenti problémámat pont kezeli, pontosan érezni fogod, hogy éppen merre jársz (bár a kiskezűeknek ezzel is lehet, hogy lesz problémája). És nem is bonyolult megoldás, csak két ujj alá tettek +1-1 egér érzékelőt. Meglátjuk még milyen termék lesz belőle.

Nemrégiben gondolkoztam, hogy Asimov robotikai törvényei és a szofterg története párhuzamba állítható.

A három törvény a következő:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Ha végiggondoljuk a számítógép használhatóságának történetét, akkor a következő párhuzam vonható.

A 3. törvény a számítógépek korai szakasza, a nagyszámítógépek kora. Ekkor a gépek még több szobányi, drága szerkezetek voltak. Bár végeztek konkrét számításokat is (elsősorban tudományos és katonai alkalmazások), de legalább ennyire fontos cél volt, hogy egyáltalán megépítsék őket. A használhatóság egyáltalán nem volt követelmény, a legfontosabb maga a hardver volt (azért is, mert sok megoldás, néha még egyes számítások is konkrétan hardver kapcsolásokkal voltak megvalósítva). A harmadik törvény erre hajaz, azért lényeges, mert a robotok alapvetően drágák voltak, ezért fontos volt, hogy lehetőség szerint megóvja magát.

A 2. törvény a következő szakasznak felel meg, ekkora a számítógépek viszonylag elterjedtek voltak, már sok cég használt kereskedelmi célú számításokra (pl.: nyílvántartás, könyvelés) ilyeneket. Ezek még mindig nagy gépek voltak, terminálos hozzáféréssel. A használhatóság elsősorban funkcionális szempontból merült fel, már voltak szoftveres megoldások, de a gépek kezelése többnyire parancsoros (korai időkben lyukkártyás) üzzemmódban működtek. A második törvény ennek megfelelően a robot parancs végrehajtási képességére vonatkozik.

Az 1. törvény a ma is létező szakasznak felel meg. A számítógépek (kezelőfelületének) kialakítása a használók munkáját megkönnyíti, könnyen irányítható grafikus felületek vannak. Bár még nem általánosan elterjedt, de viszonylag széles körben ismert a felhasználó központú gondolkozás is. Ennek megfelelően az első törvény a robot legfontosabb kötelességének az ember védelmét jeleníti meg.

Asimov a későbbi történeteiben megfogalmaz egy "0. törvényt" is, amely a fenti hármat kiegészíteni hívatott, további kiterjesztést adva a következőképpen:

0. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.

Amikor egy robot már olyan intelligens lett, hogy egyenrangu partnere volt az embereknek, akkor tettei következményét nagyobb távolságból kellett néznie, egy ember megmentését felülírta, ha azzal az egész emberiség jövőjét befolyásolja.

Az egész fejtegetés itt lesz igazán érdekes. Idén több szakfolyóiratban és konferencián előkerült a téma, hogy a jövőben a tervezés, a design egyik célja a fentarthatóság kellene, hogy legyen. Vagyis a tervezés középpontjából kikerül az ember, és fokozatosan az emberiség kerül be.

Tehát a jövőben nemcsak arra kell majd koncentrálnunk, hogy egy adott számíógépes felület jól használható legyen az ember szempontjából, hanem az is legalább ennyire fontos, hogy fentarthatóság (pl.: környezetvédelem) szempontjából megfelelő legyen.

Egy jó kérdés lehet, hogy ha ott van egy információ egy oldalon, vagy egy funkció egy képernyőn, akkor hogyan lehet elérni, hogy a felhasználók feli is ismerjék azt.

Összeszedtem néhány irányelvet ezzel kapcsolatban:

1. Szöveges információk - A lehetőségek felismerését és megkülönböztetését világos, ismerős, rövid, tömör nevekkel támogassuk, konzisztens tipográfiával és mondatformával. Ezek elősegítik a gyors felismerést (ISO 9241-14).
2. Kulcsszavak - A szöveges információkat kulcsszó kezdje, vagyis olyan szó, ami legjobban kifejezi a funkciót vagy információt. Ez segíti a gyors felismerést (kivéve, ha a mondat igy nem hangzik természetesen az adott nyelven) (ISO 9241-14).
3. Grafikus információk - Ha ikonok vagy más grafikus elemek segítik elő az adott lehetőség vagy információ felismerését, akkor ezek legyenek világosak, feleljenek meg a felhasználó elvárásainak, és alkalmazkodjanak az elvégzendő feladathoz (ISO 9241-14).
4. Metafórák - Ha metafórát alkalmazunk, akkor a reprezentáció legyen eléggé felismerhető (ISO 9241-16).
5. Szöveges alternatívák - Minden képhez, videóhoz vagy bármilyen más nem szöveges információhoz legyen szöveges alternatíva, vagy kisérő szöveg.
6. Megkülönböztető utalások - Lehet színnel (vagy még pontosabban kontraszttal), mérettel vagy más stílizáló elemmel. Minden hanghoz, videóhoz vagy más aktív médiához legyen elérhető indító és leállító művelet.
7. Választási lehetőségek - Választási lehetőségeket egyedi és konzisztens struktúrába és mindig ugyanoda rakjuk.
8. Kultúra és közösség függetlenség - Ne használjunk kultúra vagy más közösség specifikus utalásokat.

Tudom, hogy ez így nem sok, pláne az ISO-s irányelvek elé általánosak. A design során ezeket figyelembe kell venni, és később egy kognitív bejárás vagy felhasználói teszt során fel lehet tenni (az alap kognitív bejárásban ez benne is van persze).

Említettem, hogy nemrégen résztvettünk egy 24 órás online versenyen, ez az OZCHI24 volt. Sajnos nem nyertünk, de sebaj, jövőre majd felkészültebben indulunk neki (pl. nem a helyszínen próbáljuk ki a technikát).

Addig is, a csapatunk koncepciója elég jó lett szerintem, hogy ne hagyjam feledésbe merülni, bemásolom ide, hátha egyszer lesz belőle valami.

Maps in twenty years will not be the same as today. With the
proliferation of navigation systems like GPS and network location
aware services from the GSM system, knowing the way to one's
destination will be just as easy as today knowing the phone numbers
(with the help of another service, the address book). Our concept
describes how the role of the maps will change.

While objective map usage, like navigating will be much less an issue
because of the navigational helps, personal map use  geotagging of
all personal information - will generate a new types of map. These
maps will contain, blog posts, tweets, photos, transcribed voice
calls, noted ideas, documents, and received emails. These maps will
represent the users subjective mental image and experiences about the
different places.

In our concept the subjective maps will have a social side too,
looking at others geotagged information bits (like a localized tweet,
a picture shot at a specific place, or a more complex blog post aimed
at a specific subject like buying a freezer at a electronics store)
will further enhance this experience through interaction with
friends.

Representing friend's subjective map information bits won1t just be
icons on a map in our concept, but avatars providing a semi
intelligent conversation in an augmented reality context. So getting
information will be not like reading through some text, rather like
making an intelligent conversation with the friend's asynchronously
teleporterd avatar.

The avatars can be also used to augment synchronous off-line
communication too, special devices (like augmented Glasses) will
generate these form to the real life, talking to us, walking next us,
like the user the avatar belongs to would be next to us.
You`ll never walk alone having a phone call in the future. The friend
you are talking to is going to walk right next to you.
 

So to sum up, our concept builds on the following ideas:

- Subjective maps that are built from the user0s personal experiences
- Subjective maps will also be intelligent advisors, based on social
interaction data
- Avatars integrating synchronous and asynchronous communications
- Real-world communication is augmented with on-line data represented
by avatars

Itt a legújabb videó a media, informatika konvergenciájáról és társadalmi változásokról szóló sorozatban (Shift happens, érdemes a régebbieket is megnézni).

A régebbiek közül messze ez a legjobb szerintem (3.0, ez tavalyi):

UPDATE: Közben leveleztem a karrierközpontos kolleginával is. Arre kért, hogy egyrészről jelezzem, ők csak továbbították valaki más által készített kérdőívet. Ez felveti az ő felelőségüket is, hiszen ebben az esetben ők az adatkezelők, akik az én személyes adatomat (e-mail cím, végzettségi információk) kezelik. Erről is van véleményem, de az nem ebbe a blogba tartozik. Másrészről azt is írta, hogy már van aki visszaküldte. Ugyan  arról meg nem fog kimutatás születni, hogy mennyi lett volna az egyik vagy másik módszerrel a visszaküldési arány (jó projekt ötlet jövőre), illetve így mennyire torzul az eredmény. Magánvéleménye egyezik az enyémmel + az ELTE-n inkább az ETR alapú kérdőívet használják. Ennek használhatóságát szerintem fogjuk vizsgálni még a gyakorlaton idén.

Most kaptam levelet az egyetemi karrierközponttól (ELTE), csatolmányban egy doksi, a levél szövegében pedig arra kérnek, hogy segítsem a munkájukat, és töltsem ki a mellékelt kérdőívet.

Azt gondolom, hogy tévedésben vannak. Ha szeretnének tőlem információkat, akkor nem nekem kellene külön erőkifejtést tennem, hanem nekik kellene olyan formában ezt kérni, hogy nekem (aki szivességet tesz nekik) minél kevesebb időm és energiám pazarolódjon el erre. Már csak az udvariasság miatt (hamár a kitöltéssel nem nyerhetek csokit vagy televíziót). De úgy tünik, hogy itt inkább ők próbáltak időt megtakarítani, ezért is végeztetik velünk az adatgyűjtést.

Mire gondolok? Ebben a formában ha ki akarnám tölteni a kérdőívet, akkor:

1. Letöltöm a doksit.
2. Megkeresem a gépemen (ha nem egyből böngészőből nyitottam meg).
3. Word/Writer-ben megnyitom.
4. Kitöltöm. (Mivel nem űrlapos, ezért minden válasznál egyenként kell az aláhúzásra, vastagításra, színezésre stb. kattintani. Ez egy 4 oldalas kérdőív).
5. Elmentem (ha böngészőből nyitottam meg, akkor utána meg is kell keresni)
6. Írok egy válaszlevelet, amihez csatolni kell.
7. Elküldöm.

Ezek terhelik a levelező rendszeremet (fogadott/elküldött doksi mérete), és a gépemen is szaporítják a feles file-okat is.

Ezzel szemben ha meg akarták volna könnyíteni a kitöltést, akkor készíthettek volna online kérdőívet is:

1. Linkre kattint.
2. Kérdőívet kitölt (csak kattintani kell, és a végén a mentés is egy kattintás).

Azt gondolom, hogy ez alapján egyértelmű, hogy melyiket csinálják meg az emberek szívesebben.

Az meg pláne nem érthető, hogy ha már egyszer e-mail-ben küldenek el egy kérdőívet, akkor az miért papír alapú. Úgy értem, hogy olyan a formátum, mintha papíros lenne, csak nem tollal húzogatom alá a válaszlehetőségeket, hanem egérrel kell egyenként kijelölni a válaszlehetőségeket, és utána színezés (ezt kéri a kérdőív). Ugyan a Word-ben is lehetne űrlapot definiálni, ahol csak kattintani kellene, csak itt ezt nem csinálták meg.

Abban az esetben érthető lenne ez a küldési módszer, ha ezt például aláírva kell visszaadni (ami esetben tényleg hasznosabb a .doc) (külön mérgelődést tarthatnék, hogy az egyetem miért küldözget nekem vírusokat is tartalmazható csatolmányokat).

Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb egy elektronikus kérdőívből kinyerni az információkat, mint 100 darab doksiból.

Megírtam nekik a fentieket, és javasoltam egyből eszközt is, a Google Docs-ot. Egy kevésbé ismert, de nagyon hasznos funkciója, hogy új táblázat létrehozásánál lehet űrlapot is generálni. Amire egy kérdőívnél szükséges, az benne van, ráadásul az eredmény is egyből könnyen feldolgozhatő táblázatos formában érkezik. Mindez ingyen.

A Microsoft Word 2002 ma ilyen hibát dobott nekem (miután lefagyott, de legalább van utána visszaállítás):

Egy kérdésem van csak ezzel kapcsolatban, most mit jelent a "Mégse" gomb, ha be van pipálva "A munka helyreállítása...."? Mert én szeretném, hogy visszaállítsa, de ha a "Mégse"-re kattintok, akkor ez nem azt jelenti, hogy "Mégse állítsa vissza"? Miért nincs itt olyan gomb, hogy "OK, állítsd vissza, mert szeretném folytatni a munkámat."

Egyébként a tényleges működésben a "Mégse" gomb itt azt jelenti, hogy "Mégse küldjél hibajelentést", de ez csak akkor derül ki, amikor az ember először kipróbálja.

Apróság, de minden ilyen apróság kicsit megakasztja a felhasználót és növeli a napi stresszfaktort.

A hétvégén voltunk egy versenyen, ahol elég kreatívnak kellett lenni augmented reality és jövőbeli irányitóeszközök terén (ha lesz időm, még írok erről is).

Erre most nézem ezt a Nokia videót hasonló témában:

A hétvégén volt egy hosszú vitánk arról, hogy mennyire hatékony lehet egy szemüveg, mint irányító + megjelenító eszköz, én erősen amellett érveltem, hogy kényelmetlen használni, mert nehéz elrakni, kezelni (mondom úgy, hogy szemüvegesként folyton viselek egy ilyen eszközt).

A másik irányító a karperec a nőn, ez érzékeli a gesztusokat (pl.: izommozgás vagy más hasonló módon) már sokkal érdekesebb. Szerintem gesztusokat lehet úgy kialakítani, hogy ne legyenek feltünőek pl. utcán haszálva, mégis hatékony irányítást biztosítsanak (pl. hogy más ne lássa, éppen mit csinálsz). Ugyanakkor nehezebb is lesz megtanulni a szemmozgással ellentétben, ugyanis az a helyzet, hogy a gesztusok elég gyakran kultúra függők (még).

Szerintem összeségében ez egy jópofa vízió és használhatóság szempontjából is megfelelőnek tünik.