Gépélmény

Nemrégiben gondolkoztam, hogy Asimov robotikai törvényei és a szofterg története párhuzamba állítható.

A három törvény a következő:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Ha végiggondoljuk a számítógép használhatóságának történetét, akkor a következő párhuzam vonható.

A 3. törvény a számítógépek korai szakasza, a nagyszámítógépek kora. Ekkor a gépek még több szobányi, drága szerkezetek voltak. Bár végeztek konkrét számításokat is (elsősorban tudományos és katonai alkalmazások), de legalább ennyire fontos cél volt, hogy egyáltalán megépítsék őket. A használhatóság egyáltalán nem volt követelmény, a legfontosabb maga a hardver volt (azért is, mert sok megoldás, néha még egyes számítások is konkrétan hardver kapcsolásokkal voltak megvalósítva). A harmadik törvény erre hajaz, azért lényeges, mert a robotok alapvetően drágák voltak, ezért fontos volt, hogy lehetőség szerint megóvja magát.

A 2. törvény a következő szakasznak felel meg, ekkora a számítógépek viszonylag elterjedtek voltak, már sok cég használt kereskedelmi célú számításokra (pl.: nyílvántartás, könyvelés) ilyeneket. Ezek még mindig nagy gépek voltak, terminálos hozzáféréssel. A használhatóság elsősorban funkcionális szempontból merült fel, már voltak szoftveres megoldások, de a gépek kezelése többnyire parancsoros (korai időkben lyukkártyás) üzzemmódban működtek. A második törvény ennek megfelelően a robot parancs végrehajtási képességére vonatkozik.

Az 1. törvény a ma is létező szakasznak felel meg. A számítógépek (kezelőfelületének) kialakítása a használók munkáját megkönnyíti, könnyen irányítható grafikus felületek vannak. Bár még nem általánosan elterjedt, de viszonylag széles körben ismert a felhasználó központú gondolkozás is. Ennek megfelelően az első törvény a robot legfontosabb kötelességének az ember védelmét jeleníti meg.

Asimov a későbbi történeteiben megfogalmaz egy "0. törvényt" is, amely a fenti hármat kiegészíteni hívatott, további kiterjesztést adva a következőképpen:

0. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.

Amikor egy robot már olyan intelligens lett, hogy egyenrangu partnere volt az embereknek, akkor tettei következményét nagyobb távolságból kellett néznie, egy ember megmentését felülírta, ha azzal az egész emberiség jövőjét befolyásolja.

Az egész fejtegetés itt lesz igazán érdekes. Idén több szakfolyóiratban és konferencián előkerült a téma, hogy a jövőben a tervezés, a design egyik célja a fentarthatóság kellene, hogy legyen. Vagyis a tervezés középpontjából kikerül az ember, és fokozatosan az emberiség kerül be.

Tehát a jövőben nemcsak arra kell majd koncentrálnunk, hogy egy adott számíógépes felület jól használható legyen az ember szempontjából, hanem az is legalább ennyire fontos, hogy fentarthatóság (pl.: környezetvédelem) szempontjából megfelelő legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.