Gépélmény

Olvasom Katie Scott cikkét a mostani interactions-ban, és (többek között) egy nagyon jópofa ötletről ír, hogyan lehet releváns felhasználói adatokat gyűjteni.

A módszer a folytonos on-line jelenlétből adódó információhalmaz kihasználásán, amihez ennek az életstílusnak az elterjedésén kell ("Using ubiquity to our advantage"). Vagyis fogjuk a nyílvánosan elérhető csatornákat: twitter, blogok, facebook, fényképmegosztók, youtube, és egy adott dologhoz (pl.: esemény vagy téma) kapcsolódó adattömeget kibányászunk akár keresés segítségével. Ezután a kapott adatból megfelelő módszerrel lehet is információkat kigyűjteni. Az a sejtésem, hogy itt kicsit komolyabb módszereket alkalmazva mélyebb mintákat is lehet találni, bár ehhez ki kéne próbálni egy hasonló adatgyűjtést.

Scott a cikkben a következő példát hozza, Flickr segítségével azonosítják, hogy egy szakmai vásáron milyen tartalmak mozgatták meg az emberek fantáziáját és mi volt az, amit figyelmen kívül hagytak.

Ennek az adatgyűjtési módszernek az előnyét ott látom, hogy közvetlen felhasználói adatok gyűjthetők a kisérletekkel járó herce-hurca nélkül, szinte minimális erőfeszítéssel. De talán a hátránya is itt van, vagyis a a rendesen előkészített kisérlettel szemben jobban kell figyelni az adatok torzulásaira. (Megjegyzem, a cikkíró ezt a fajta adatgyűjtést inkább előnyként emeli ki, a kinyert adatok életszerűsége miatt).

A tanulság az, hogy a technológiai (vagy egyéb) változásokból eredő trendeket követni kell, sőt meg kell tanulni kihasználni az eredményesebb munka érdekében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.